Az ioncsere kémiai folyamat, amikor a vízben, szennyvízben lévő szennyező ionokat aktív csoportokat tartalmazó szilárd anyaggal (zeolit, bentonit, műgyanták) hozunk érintkezésbe és az oldatban lévő ionok, valamint a velük egyenértékű ionok cseréje jön létre. Beszélhetünk kation és anion cserélésről egyaránt.
Az ioncserélő berendezés feladata sószegény víz előállítása. A természetes eredetű vizek gyakran tartalmaznak olyan nemkívánatos szennyeződéseket, amelyek a humán célú felhasználást egészségvédelmi vagy higiéniai okokból akadályozzák. Ezek a kedvezőtlen hatású anyagok három főbb csoportba sorolhatók:
- Fizikai szennyezők: lebegőanyagok (homok, iszap, kolloidok), (metán, széndioxid,
kénhidrogén, nemesgázok) olajok-zsírok, szerves anyagok pirogének,
- Biológiailag aktív szervezetek: baktériumok, algák, vírusok gombák,
- Kémiai szennyezők: nitrátok, nitritek, ammónia, arzén, nehézfémek, huminsavak, vas,
mangán, fenol, magas sótartalom, növényvédőszer maradék stb.

A vizek tisztítására a különböző iparágakban egyre elterjedtebben használják az ioncserés eljárásokat (pl. kazántápvíz előkészítésére, értékes vagy szennyező anyagok kinyerésére stb.). A járműipar és a festéstechnológiákat széles körben alkalmazó iparágak ide tartoznak.
Az előkezelő technológiáknak a kezelés során szüksége lehet sótlanított vízre. Némelyik vegyszert is sótlanított vízben kell oldani, tehát az alapja a sótlanított víz. Általában a vízpótlások is sótlanított vízzel történnek, illetve kimeneti zónákban érdemes sótlanított vízzel öblíteni a jobb felületi minőség elérése céljából. A 0,1-0,2 nkº-nál (német keménység) kisebb keménységű, illetve teljesen sómentes víz előállítására ioncserélőket használnak. 
Egy RO berendezéshez tartozik egy tároló tartály is, melybe a berendezés az előállított sótlanított vizet továbbítja. Az előkezelő berendezések ebből a tartályból kapják meg a szükséges sótlanított vizet. A berendezést egy kis PLC vezérli melyet egy kezelő panelról lehet irányítani.